A hagyomány szerint Homérosz, az i. e. 8. századi görög költő vak volt. Művei, az Iliász és az Odüsszeia hosszú ideig csak szóban terjedtek, ezért mire lejegyezték őket, a történetek valószínűleg már több ponton is megváltoztak.

A Háború és béke több mint 500 szereplőt mozgat. Tolsztoj katonaként maga is részt vett a krími háborúban, ezért a regény harci jelenetei különösen hitelesek és életszerűek.

Franz Kafka kifejezett kérése volt a kiadó felé, hogy Gregor Samsa féreggé változott alakját nem rajzolhatják rá a könyvborítóra, mert annak elképzelését az olvasó fantáziájára akarta bízni.

Jane Austen első kiadásban név nélkül jelentette meg a regényt. A borítón csupán ennyi állt: „Egy hölgy tollából”, mégis a világ egyik legismertebb írónője lett.

Cervantes maga is katona volt, és éveket töltött fogságban kalózoknál. Élettapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a Don Quijote ennyire emberi és időtálló lett.

Dosztojevszkij súlyos adósságokkal küzdött, amikor a Bűn és bűnhődést írta. Saját nehézségei és az emberi lélek mély ismerete tették a regényt a világirodalom klasszikusává.

Gabriel García Márquez a regény írása közben annyira szűkösen élt, hogy családja több tárgyát is zálogba adta. A kockázat megérte: a mű világsiker lett.

Herman Melville fiatalon bálnavadász hajón is szolgált. Saját tengeri élményei adnak különleges hitelességet a Moby Dick hajózási és bálnavadász jeleneteinek.

Jonathan Swift nem mesekönyvet írt, hanem éles társadalmi és politikai szatírát. A különös utazások mögött saját korának visszásságait figurázta ki.

Madách Imre mindössze néhány hónap alatt írta meg fő művét. Az ember tragédiája azóta a magyar irodalom egyik legtöbbet idézett alkotásává vált.